A Mahajána buddhizmus egyik ága, amelyet Kínában Bódhidharma honosított meg i.sz. 520 körül (itt chán néven vált ismertté. A tizenkettedik században Japánban is elterjedt. Nyugaton minden bizonnyal a buddhizmus legismertebb formájának számít. A zen gyakorlói gyakran szerzetesi életvitelt folytatnak, mivel vallásuk rendszeres és hosszas ülőmeditációt követel. A zen tanai szerint a valóság a szavak, a nyelv és a logika fölött helyezkedik el, és ennek felismerésére a koanok, a zazen és a sanzen segítségével kívánja rávezetni követőit. A "zen" szó a szankszkrit "dhjána" japán variánsa.