A Kongó-medence környékének erdeiiben elő elefánt faj. A mai elő három elefánt faj közül a legkisebb, ugyanakkor a harmadik legnagyobb szárazföldi állat. Korábban gyakran az afrikai szavanna elefánt (Loxodonta africana) szinonímájaként emlegették, míg mások annak alfajának tekintették. , 2010-ben végül egy tanulmány rámutatott, hogy két különböző fajról van szó.

A Kongó-medence környékén elő afrikai erdei elefánt (Loxodonta pumilio) számos kriptozoológus szerint egy külön faj. Ez a törpe elefánt valószínűleg erdei elefánt faj, melynek apró mérete és/vagy a korai érettség a környezeti viszonyoknak köszönhető. A kifejlett "törpe elefántok" súlya feljegyzések szerint nem haladja meg a 900 kg-t. Hannibal, a karthágói hadvezér, a pun háborúk során afrikai erdei elefántokat használt harci elefántokként. Ezek segítségével kelt át az Alpokon és küzdött meg a rómaiakkal.

Az afrikai erdei elefánt az afrikai elefánttal szemben hosszú, keskeny állkapocscsonttal, lekerekített fülekkel, egyenesebb és lefelé hajló agyarakkal rendelkezik. Mérete lényegesen kisebb. A hím afrikai erdei elefánt ritkán haladja a 2,5 méteres magasságot, míg az afrikai elefánt általában több mint 3 méter, esetenként 4 méter magas is lehet. Feljegyzések szerint súlya 2,7 tonnára tehető, a legnagyobb példányok akár a 6 tonnát is elérhetik. Az afrikai elefánt mellső lábain négy, hátsó lábai három ujj található, melyek patákban végződnek. Az afrikai erdei elefánt mellső lábain öt, hátsó lábain négy patában végződő ujj található, csakúgy mint az indiai elefánt esetében. Mind a két fajnál előfordulnak hibridek.

Az afrikai erdei elefánt növényevő, fák leveleivel, gyümölccsel és fák kérgeivel táplálkozik, esetenként ásványok felületét nyalja.

Az orrvvadászat és elefántcsont iránti magas kereslet miatt az afrikai erdei elefántok száma 1990 és 2000 között kritikus szintet ért el. A 20. század második felében létrehoztak egy DNS rendszert az orrvadászattal elpusztított elefántok eredetének felkutatására. Az már régóta ismert volt, hogy az afrikai erdei elefántok agyara különösen kemény, rózsaszínes árnyalatú, és egyenes (míg ez az afrikai elefántoké görbe). A DNS vizsgálatok azonban azt is kimutatták, hogy a két faj jóval több szempontból különbözik egymstól, mint azt korábban feltételezték.Az afrikai erdei elefánt indiai társához hasonlóan genetikai felépítésében jó kétharmad részben különbözik az afrikai elefánttól.