Általános értelemben akármi bábu-ból zene vagy írás, vagy festmény vagy szobor, is nevezik a kompozíció. Pontosabban, a kifejezés, ahol a művész gondoskodott az elemek a munka annak érdekében, hogy összhangba kerüljenek a megfelelő kapcsolatot a művész, és azt remélik, hogy a nézőt. A művészet a klasszikus hagyomány háromszög vagy a piramis kompozíciók használták, mert készítettek egy értelemben, az egyensúly és a harmónia rendezi a számok egy stabil teljes geometriai struktúra. Ez látható például az állatok George Stubbs kanca és a csikók nagyjából kúpos csoportosítása. Az ötlet, kompozíció, mint a kapcsolatok, az elemek a munka, a vászon határain belül maradt, nem vitatott, keresztül a korai modern mozgását, mint a kubizmus és az absztrakt művészet megrázkódtatások. Majd a késő 1940-es években az amerikai absztrakt expresszionista festő Jackson Pollock, vezetett be, mi jött, hogy hívják allover összetételét, és a hagyományos fogalma relációs összetétele néven vált ismertté. Azonban Pollock még általában úgy tűnik, hogy a vásznon is alkotó. De ugyanakkor, az absztrakt expresszionista Barnett Newman elkezdte festmények, amelyben nagy blokkok színe futott fentről a vászon alján. Ezek voltak relációs, olyan mértékben, hogy a színek arányát igazították ki egymás ellen, de összetételük radikális, hogy a blokkok színe egyszerűen futott ki a felső és alsó széle a vászon, amely Newman szándékosan maradt keret nélküli. Frank Stella volt az ötvenes, aki elért egy kompozíció, hogy allover és a tört ki a vászon határain.